Az információs-kommunikációs technológia használatára irányuló hallgatói és gyakornoki attitűd vizsgálata

Jelen kutatás célja tanító szakos hallgatók és gyakornokok IKT eszközhasználatra vonatkozó attitűdjének feltárása metaforavizsgálat segítségével, valamint az eredmények integrálása a tanítóképzés folyamatába. A problémafelvetés origóját azon innovatív fejlődés iránti igény jelenti, amelyet az információs társadalom változatos fogalmi megközelítése mutat (vö. Karvalics, 2007), s ezzel összefüggésben a konstruktivista pedagógia igényére épülő tanulási-tanítási folyamat. A hatékonyság alappillére az interakción alapuló tudáskonstruálás, amely egyre inkább kibővül az információs-kommunikációs eszközök használatával és az adaptív oktatás megvalósulásával (Rapos és mtsai, 2011). A pedagógushallgatók szemlélet- és kompetenciafejlesztése során mindez kiemelt szerepet kap, melynek következményeképp a „download generáció” (Prensky, 2001) igényeit ki tudják elégíteni a későbbi pedagógiai tevékenységeik során. Az empirikus vizsgálat célja a hallgatói attitűdök megismerése az IKT-eszközhasználattal kapcsolatban. A kutatás egyrészt feltáró jelleggel mutatja meg digitális kompetenciájukat, másrészt hozzájárul a hallgatói és gyakornoki nézetek feltérképezéséhez is. Kutatási módszerként a kvalitatív metaforavizsgálatot indokolja, hogy az elvont fogalmak értelmezése megjeleníti a pedagógusjelöltek személyes és affektív szféráját is (Vámos, 2003).  Jelen kutatásban az ’IKT-használat’ kulcsfogalomra épülő irányított metaforavizsgálat célja, hogy feltárja az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campus nappali és levelező tagozatos tanító szakos hallgatóinak (n=50) és korábban itt végzett gyakornok tanítóinak (n=25) attitűdjét saját digitális kompetenciájukat tekintve. Hipotézisem alapján a nappali és levelező képzési formában résztvevők, valamint a gyakornoki státuszban lévő tanítók attitűdje között plasztikusan érzékelhető különbség lelhető fel.  Feltételezésem szerint a nappali tagozatos hallgatók komplexebb megközelítést alkalmaznak, a levelező hallgatók több nehézséget észlelnek, továbbá a gyakornokok magabiztosabbak az IKT eszközök alkalmazásában. Eredményeim alapján koncepcióbeli változatosság körvonalazódik („rejtély” vs. „kiselefánt”), de nagy számban fellelhetők azonosságok is („varázsló”). A nappali tagozat hallgatói evidenciaként, míg a levelező hallgatók egy része (25%) hátráltató tényezőként tekint az IKT jelenlétére. A gyakornokok esetében a pozitív attitűd („játékbolt”) és a használhatóság („mankó”) fogalma körvonalazódik. Az IKT kapcsán a forrásfogalmak arra utalnak, hogy az eszközjelleg még mindig dominál a módszertani megújulással szemben. Az elmélet és gyakorlat komplexitása érdekében a főiskolai képzésben érdemes újraértelmezni a kurzusok tartalma, ismeretátadása és kompetenciafejlesztése szempontjából szükséges vonatkozásokat.