Az előadás célja, hogy bemutassa a kritikai információs műveltség iránti igény jellemzőit és felvázolja lehetséges elméleti hátterének néhány olyan elemét, amelyek gyakorlatába is átültethetők lehetnek.
Kiindulópontja, hogy az információs társadalmat mozgató technológiákkal kapcsolatos, az oktatást is érintő politikai, szociális és gazdasági indíttatású aggodalmak hatására már 50 éve jelen van az információs műveltség fogalma és a hozzá kötődő gyakorlat. A pedagógiai gyakorlatba való integrálása azonban mégsem egyértelmű, ami – több más tényezővel együtt – megteremtette a kritikai információs műveltség iránti igényt.
Az előadás az ezt motiváló tényezők közül a következőkre fókuszál:
- Korunk információs környezetére már nem az információ megkeresésének nehézsége vagy az információk hiánya, hanem az információbőség jellemző.
- Ebben a környezetben soha nem volt még ilyen könnyű a tudás létrehozásához szükséges információkat összegyűjteni, viszont soha nem volt ilyen nehéz az összegyűjtött információkból tudást létrehozni, ezért egyre nagyobb szakadék kezd kialakulni a rendelkezésünkre álló és a használható információk között.
- A közöség média hatására új társadalmi-technikai konfigurációk jöttek létre, amelyek meghatározzák a tanulás társadalmi, ideológiai és fizikai kontextusait.
Mindezt figyelembe véve, a kritikai információs műveltségnek az információs folyamatok társadalmi és kommunikatív vonatkozásait kell hangsúlyoznia, amit specifikus élethelyzetek kontextusában kell tennie, annak érdekében, hogy konstruktív társadalmi tevékenységek létrejöttét segítse elő. Nem áll egyedül, hanem kiegészítik olyan írástudások (műveltségek), mint a digitális írástudás és az adatműveltség. Éppen ezért kiemelt fontossága van a médiaműveltség és az információs műveltség közötti konvergenciának, amelynek egyik jele, hogy megszületett a média- és információs műveltség fogalma.
A fentieken kívül, a kritikai információs műveltség megalapozásában a következő elméleti megközelítéseknek lehet kiemelkedő szerepe:
- a fenomenografikus megközelítés, amely az információs élményt (esztétikai és emocionális választ) és a reflexiót állítja előtérbe;
- szociokulturális perspektíva, amely az emberek, a gyakorlat és az eszközök összefüggésében gondolkodik és az ezek függvényében változó információra fókuszál;
- a diskurzuselemzéshez kötődő szemlélet, amely a diskurzusközösségek szokásaira és szabályaira figyel.
A kutatás hipotézise az, hogy – ha hatásaikat egyértelművé tesszük – a fenti megközelítések, önmagukban, valamint a média- és információs műveltség elemeinek bevonásával – megfelelő kiindulási alapot adnak a kritikai információs műveltség kimunkálásához, az oktatásban való felhasználásához, továbbá arra, hogy közelebb kerüljünk elfogadottá válásához.
