A problémamegoldó gondolkodást az OECD korunk legfontosabb munkavállalói kompetenciái között definiálja (OECD 2012). A munkavállalói kompetenciák fejlesztésére irányuló megoldások egyre inkább meg kell, hogy jelenjenek az oktatás színterein (Jamadulin és Hung, 2017), így az elektronikus felületeken elérhető tananyagok oktatástervezésében is. Az életünk szerves részévé vált digitális eszközök egyre hangsúlyosabb lehetőségeket nyújtanak a tanulni vágyó egyén számára, ezért ezzel egyidejűleg növekedik az önálló tanulásra szánt tananyagok jelentősége is.
Kutatási projektünk az online tananyagok különböző kompetenciafejlesztési céloknak alárendelt kísérleti tananyagfejlesztésével és azok hatékonyságvizsgálatával foglalkozik. A most bemutatott vizsgálatunk tárgya a közúti közlekedésre vonatkozó ismeretek egy meghatározott egységére történő több különböző oktatástervezési célstruktúra-megfontolás alapján készült kísérleti tananyagfejlesztés összehasonlító, elemző vizsgálata.
A kutatáshoz Jonassen (1997), Ollé és mtsai (2015), valamint Yeo és Tan ötlépcsős problémamegoldó modellel kapcsolatos kutatási eredményeiről beszámoló (Yeo és Tan, 2014) publikációik tanulmányozásának eredményeképpen kialakított szempontok alapján elkészült egy, a problémamegoldásra optimalizált tananyagváltozat egy projektszemléletű, tevékenységközpontú LMS felhasználásával. Ebben az elsajátítandó tartalom részein egy valós, mindennapjainkban előforduló szituáció végiggondolása során halad végig a tanuló. A tananyag a közúti közlekedési ismeretek rendszerének egy szeletét, a körforgalom szabályrendszerét tartalmazza. A kutatásra önként jelentkező személyek (N=98) egy csoportja az alapként tekintett online tananyaggal tanult, másik része pedig a kísérleti tananyaggal.
A vizsgálat arra irányult, hogy a kiinduló tananyag és a kísérleti tananyag között a tartalomelsajátításra vonatkozó záróteszt eredményességében mérhetően kimutatható-e különbség. Az kutatáshoz szükséges adatokat a bemeneti kérdőív által dokumentált előzetes ismeretek és több háttérváltozóra irányuló kérdésekre adott válaszok, valamint a tudásmérő záróteszt eredményei adták.
A kapott eredmény alapján elmondható, hogy a kísérleti tananyaggal tanulók a záróteszt feladatainak megoldásában eredményesebbnek bizonyultak, bár a számítások nem igazolnak szignifikáns különbséget (t”=0,33, p=0,746). Ez a vizsgálati eredmény tananyagfejlesztés irányának helyes voltát kis mintán igazolja, ezért további tervünk nagyobb populációval történő vizsgálat és mérés.
